dió
dió főnév -t, -ja
1. A diófának (1) kellemes ízű, gerezdes, olajos magot tartalmazó, gömbölyded, csonthéjas termése, melyet éretlen állapotban húsos, zöld burok fed. ® Kulcsos dió; tisztított, üres, zöld dió; a dió bele, héja; hull a fáról a dió; leveri a diót; ® diót ver. [A diófának] A szomszédba nyult egy ága, | Melyet Péter, minthogy róla A dió is odahulla, Bölcsen eltűrt, le nem vága. (Arany János) Elhajlik az ág ha fölnyulok érte, | elgurul a dió ha leütöm. (Babits Mihály) || a. Ez a termés érett állapotban, zöld burka nélkül. Papír héjú dió; kemény v. nehéz* dió: nehezen megoldható, fogas kérdés, feladat; nehezen elintézhető ügy; ® feltör vmilyen diót v. feltöri a diót. Csörög a dió. Vett egy kiló diót. Kemény dió ez, és nagy vihar lehet belőle, ha el nem igazítják ügyesen. (Mikszáth Kálmán) Délután hívták kártyázni … dióba, babba. (Kosztolányi Dezső)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. Ennek ehető része; dióbél. Diót darál, tör; diót eszik mézzel. || a. Darált, tört v. apróra vagdalt, cukrozott, esetleg fűszerezett v. tejjel péppé főzött dióbél mint vmely tészta ízesítője v. sütemény tölteléke. Diót szór a tésztára. Ebbe a kalácsba diót teszek, nem mákot.
3. A diófa (1) termése, hozama. Tavaly jól fizetett a dió.
4. (ritka) Diófa (1). Dióval kellene beültetni a domboldalt.
5. Ennek fája mint ipari nyersanyag; diófa (2). Kaukázusi dió. Dióból van a bútor. || a. jelzői használat(ban) Diófából (2) való, készült. Dió könyvszekrényt csináltat.
6. (átvitt értelemben, konyhaművészet) A disznó-, borjú- és marhacomb hátsó felső, vastag részének a legjava. A dióját vágja ki nekem!
Szólás(ok): üres dión kocódnak: semmiség miatt veszekednek; egy férges diót sem adnék érte v. nem ér egy férges diót sem: nem ér semmit.
Szóösszetétel(ek): 1. diófurnér; diógerezd; diógomba; dióízű; diókoksz; diólevél; diólikőr; diószedés; diótermés; diótorta; diószüret; 2. borjúdió; kókuszdió; szerecsendió.
diónyi.
