dinamika
dinamika főnév ..kát, ..kája
1. (fizika) A mechanikának az a része, amely a mozgásokkal mint erők okozataival foglalkozik.
2. (zene) Vmely zenemű hangerősségbeli jellege. Egyenletes, fokozatosan változó, hirtelen dinamika. || a. (zene) A zeneesztétikának ezzel foglalkozó ága.
3. (átvitt értelemben, választékos) Vkinek v. vmely folyamatnak belső erejéből fakadó lendület. Az események, a fejlődés dinamikája. Hegedűjátéka tele van dinamikával.
dinamikai.
