dicsőség
dicsőség főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
Általában vminek dicső (1–2) volta.
1. Vmely kiváló tett, teljesítmény, kimagasló érdem erkölcsi eredményeként keletkezett fényes hírnév, köztisztelet. A dicsőség visszfénye ¬; fejébe ® száll a dicsőség; a dicsőség szárnyaira ¬ emel v. kap v. vesz vkit; ® lehanyatlik vkinek a dicsősége; dicsősége elhalványult, letűnt; (bizalmas, tréfás) elég volt a dicsőségből v. megunta a dicsőséget: elege van valamiből, megunt vmely kellemetlen állapotot, helyzetet, munkát; a régi dicsőségből él; dicsőségének bealkonyult; (bizalmas, tréfás) vége a dicsőségnek: vége van vmely kellemes v. kívánatos állapotnak. Győzelmével nagy dicsőséget aratott. Nagy dicsőség ránk nézve, hogy megnyertük a versenyt. A munka nálunk becsület és dicsőség (dolga). Szerze magának hírt, földi dicsőséget. (Arany János) Spanyolországban dicsőséget s csengő tallérokat arat. (Jókai Mór) Az isteni nektár nem hoz olyan kéjes mámort, mint a dicsőség bájitala. (Mikszáth Kálmán) || a. Nagyfokú megbecsülés, tisztelet, hódolat. Dicsőség hős katonáinknak! Nem halászom el a dicsőséget előled, vitéz honvéd! (Móra Ferenc) || b. (vallásügy) A legnagyobb fokú vallásos tisztelet, hódolat; imádat, magasztalás. Isten dicsőségére állította, emelte, építette … : <régi vallásos létesítményeken olvasható felirat>. Istennek és szentjeinek dicsőségére. Dicsőség a magasban istenünknek. (Madách Imre)
2. (irodalmi nyelvben) <Vmely közösség, kül. nemzet életében> fényes, dicső, nagyszerű korszak és a vele kapcs. hősi erény, vitézség, erkölcsi v. hatalmi nagyság. Régi dicsőségünk, hol késel az éji homályban? (Vörösmarty Mihály) Beszéle római régi dicsőségről. (Arany János)
3. (ritka) Vminek nagy nevezetessége, híressége, sokat dicsért, büszkén számon tartott értéke; büszkesége. A képtárnak Raffael egyik festménye volt a dicsősége.
4. (népies, tréfás) (Azt) a dicsőségét (neki): <enyhe v. tréfás káromkodás, szidalom:> a mindenségit!, a nemjóját!, a teremtésit! Azt a dicsőségét! Hisz ez Marci bácsi. (Mikszáth Kálmán)
Szóösszetétel(ek): dicsőségszomj; dicsőségtábla; dicsőségteljes.
dicsőségű.
