dics
dics főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
(költői, régies)
1. Dicsőség, nagyság (4), hírnév. Meghal minden és elmúlik minden, A dics, a dal, a rang, a bér. (Ady Endre)
2. A dicsőséget, boldogságot, fenséget jelképező fény, ragyogás, glória. Az ég nyílt kapuján dics (gloria) sugárzik elő. (Madách Imre) Én meg, ha ott fenn a dics elborúl, Itt lenn találom azt szemedben, Ádám. (Madách Imre)
3. Dicséret, magasztalás, hódolat. Neved ki diccsel ejtené Nem él oly welszi bárd. (Arany János) || a. Dicsekedés. Vége hossza Nincs vetélgő [= vetélkedő] hegyke [= hetyke] dicsnek. (Arany János)
Szóösszetétel(ek): dicskoszorú(s); dicskör; dicssugár.
