diadalmas
diadalmas melléknév -an, -abb (választékos)
1. Olyan <személy, csoport>, aki, amely diadalt (1) aratott; győzelmes, győztes. A diadalmas hadvezér, sereg; diadalmasan tér vissza. Nagy Duna mellékét ellepték gyenge fiakkal | … diadalmas apáink. (Vörösmarty Mihály) E halmon verette sátrát Honunk szerzője, diadalmas Árpád! (Arany János)
2. Nagy sikerrel, diadallal végződő. Diadalmas küzdelem, ütközet.
3. (átvitt értelemben) Kivívott v. remélt győzelemnek, sikernek örömét sugárzó, árasztó. Diadalmas arc, mosoly, tekintet. Te fiatal vagy még, ép, és diadalmas erővel. (Vörösmarty Mihály) A leány tekintetében diadalmas fény villant meg egy pillanatra. (Mikszáth Kálmán) A zavaros, félelmes hangok … egyre diadalmasabban harsogó zenévé egyesültek. (Karinthy Frigyes)
