dezentor
dezentor [ë-ë v. e-e] főnév -t, -ok, -a v. -ja (népies, régies)
1. <Főleg az osztrák önkényuralom idején> szökött katona. [Az erdőben] jár a dezentor, félve kitér Előle parasztgyerek, asszony. (Vajda János)
2. (tréfás) Csínytevő gyermek, kópé. Na, megállj, te dezentor! Mit csináltál már megint, te dezentor?
dezentorkodik; dezentorság.
