denikve

Teljes szövegű keresés

denikve [ë-ë v. e-e] határozószó (gyak. egyszavas tagmondatként) (régies írva: denique is) (régies)
1. (bizalmas) Végül is. Sokáig kérték, denikve ott maradt.  Tudod-e, mit indítványozok. Csináljunk magunknak egy jó órát. Igyunk meg egy palack francia pezsgőt … Denique, meghozatták a pezsgőt. (Mikszáth Kálmán)
2. <Elbeszélésben, a kezdő mondat élén, bizonyos előzmények sugalmazásával:> hogy a lényeget röviden megmondjam; röviden szólva; egyszóval.  Denique – mi tűrés tagadás benne? biz az én … urambátyám mokány egy ember volt. (Jókai Mór)

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT