delikvens

Teljes szövegű keresés

delikvens [e-e v. ë-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (régies írva: deliquens is), delinkvens [ë-ë] (régies írva: delinquens is)
1. (régies) Bűnös, tettes, vádlott.  Lovagoljon valaki oda a pandurokhoz, s mondja nekik, hogy a deliquens egyenesen ide hozzák. (Eötvös József) Itt nem vagyunk „pajtás”, hanem bíró és delinquens. (Jókai Mór) || a. (bizalmas, tréfás) Az a személy (főleg gyermek), aki vmi rosszat követett el, bajt csinált. Alaposan megszidták a delikvenst.
2. (bizalmas, tréfás) Olyan személy, akire vmely kellemetlen, kényelmetlen v. kínos dolog, esemény vár. Lássuk, hogy mit tud a következő delikvens.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT