delej

Teljes szövegű keresés

delej [e-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban) (régies)
1. (fizika) Mágneses erő; mágnesség.
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Nagyfokú vonzó- v. hatóerő, mely vkiből, vmiből árad.  Hol vagy ma, kedves? … | Vadmacska-szemed zöld deleje ég-e? (Kosztolányi Dezső)
3. (tájszó, bizalmas, tréfás) <Csak Debrecenben s környékén:> villamos. Felkapaszkodtunk a delejre.
Szóösszetétel(ek): delejhatás.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT