deklináció

Teljes szövegű keresés

deklináció [ë v. e] főnév -t, -ja (régies írva: declinatio is)
1. (nyelvtudomány, iskolai) <Latin v. más, főként indoeurópai nyelvben> a névszók ragozása, ill. ennek rendszere.
2. (fizika, földrajz) A vízszintes síkban mozgó mágnestűnek fokokban mért elhajlása az Északi-sark irányától; mágneses elhajlás. Budapesten a deklináció 1934-ben 2 fok nyugatra.
3. (csillagászat) Vmely csillagnak az égi egyenlítőtől mért, fokokban kifejezett távolsága; elhajlás.
deklinációs.

 

 

A témában további forrásokat talál az Arcanum Digitális Tudománytárban

ÉRDEKEL A TÖBBI TALÁLAT