dédős
dédős [d-ő] főnév (ritka, régies)
Vmelyik nagyszülő (édes)apja <a dédunokához való viszonyában>; dédapa. || a. Általában pontosabban meg nem határozott fokú, távoli ős <vmelyik leszármazottjához való viszonyában>. Ez a könyv még vmelyik dédősömé volt. Egyik dédőse Hannibal leányát vette feleségül. (Jókai Mór)
