darab
darab főnév -ot, -ja
1. Szilárd halmazállapotú testből, anyagból leválasztott v. annak szétesésével keletkezett, közelebbről meg nem határozott nagyságú és alakú rész. Kis darab; a legnagyobb darab; a kő egy darabja; darabokra ® esik; darabokra törik; darabokra ® hull; darabokra szaggat, tép, tör, vág, zúz vmit. A tányér ezer darabra tört. Nézte a kést: hová illik a darabja. (Arany János) Hat darabba vágatná előbb magát, mint egy szót kiadjon! (Móricz Zsigmond) Kettészelte a tányérján lévő húst, a nagyobbik darabot átnyújtotta az asztal felett a lánynak. (Nagy Lajos) || a. <Vmely anyagból> bizonyos nagyságú, alakú és kiterjedésű egész. Kisebb-nagyobb darabok hevertek ott aranyból, ezüstből. Tenyérnyi darabokban hullott a falról a vakolat. || b. Egy darab (a hangsúly az egy számnéven): részekre nem osztott egész, egységes egész. Egy darabból van öntve (vmely fémtárgy); egy darabból van faragva (vmely fa- v. kőtárgy). Száz forintot adott egy darabban. || c. Darabokban: nem egészben, nem egyszerre, hanem részletenként, apródonként. Darabokban szedték le róla a ruhát. Ne darabokban add meg a pénzem, hanem egyszerre. || d. jelzői használat(ban) (az egy névelővel) Szilárd halmazállapotú anyagból közelebbről meg nem határozott alakú, nagyságú, amit a maga nemében többé-kevésbé egységnek tekintünk. Egy darab deszka. Megevett egy darab kenyeret. Kiszámítjuk egy darab papíron. || e. jelzői használat(ban) (gyak. egy névelővel, erős hangsúllyal) Vmely egésznek (kisebb) részét alkotó, nem teljes egész. Darab deszkákból csinálta. Csak darab kenyereket kapott. Egy darab fésűt talált a lomok között. A szél egy darab födéllel Már tudj’ isten hol szalad. (Petőfi Sándor) Egy jó darab májat kilöktek elébe, S menjen onnan, mondák, „anyja keservébe”. (Arany János) A városháza előtt egy darab aszfalt volt, azon különös figurák támadtak a holdban [= holdfényben]. (Babits Mihály)
2. Részekből összeállított egésznek határozott alakú, nagyságú és szerepű része v. ilyenekből álló nagyobb részlete. Szétszedett órája ma is darabokban hever a fiókjában. || a. (rendsz. birtokos személyraggal) Több önálló egészből álló készlenek, gyűjteménynek valamely alkotó eleme. Az étkészlet egy darabja. || b. Két darabban van a földje: két tagban, két különböző helyen v. a f.
3. (átvitt értelemben) Távolságnak, térnek közelebbről meg nem határozott része, szakasza. Még jó darab a pályaudvarig; egy darabon elkísér vkit; egy darabra elmegy vki elé; jó darabot mentek együtt. Se közel, se távol nem volt senki, pedig nagy darabot lehetett belátni. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) Egy (kis) darabig, (ritka) (kis) darabig: közelebbről meg nem határozott, rövid ideig. Egy kis darabig még ott maradtam. Egy darabig beszélgettek. Az még eltart egy darabig. A szegény kis ürge Egy darabig türte. (Petőfi Sándor) A fegyvereket kúpba rakták és a hidegben darabig ácsorogtak. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Jó darabig (a hangsúly a jelzőn): sokáig. Még egy jó darabig fenn beszéltek erről. (Arany János) Emma jó darabig szótlanul verte a billentyűket. (Krúdy Gyula) || b. jelzői használat(ban) (rendsz. az egy névelővel, mely ilyenkor hangsúlytalan) (átvitt értelemben) Bizonyos tartamú <idő, időbeli jelenség, ritk. állapot>. Egy darab múlt: a múltnak egy része, e múlt beszédes emléke; egy darab történelem: a történelem élő tanúja, emléke; egy darab idő óta; jó darab idő ¬ múlva; egy jó darab ideig; egy darab időre.
5. (tájszó) Vminek hiányos, megkezdett v. befejezetlen állapota <az egésszel, a teljessel szemben>. Darabban van (pl. asztag, kazal, mű); darabban maradt bor: megkezdett és fel nem töltött b. a hordóban. Két nagy művem van darabban, melyeket mielőbb bevégezni szeretnék. (Arany János)
6. <Azonos fajta tárgyak közül> egy példány, egyed. Hogy a citrom darabja? Darabonként ad el vmit. || a. jelzői használat(ban) (számnévi jelzővel) (kereskedelem) <Szám szerint nyilvántartott, azonos fajtájú áruból> bizonyos számú. Öt darab tojás; két darab citrom; felhajtottak a vásárra kétszáz darab szarvasmarhát, ötszáz darab sertést.
7. (üzemi élet) Megmunkálás folyamatában, munkában levő anyag, tárgy. Kész a darab, megy a másik gépre. Befogja a darabot. || a. Kész tárgy, áru, termék. Értékes darab (pl. festmény, ékszer, bútor); örökös darab: nagyon tartós áru; sikerült darab. A műhely legszebb darabja.
8. (ritka) Bizonyos nagyságú test, bizonyos kiterjedésű tárgy (mint egész). Egy fillér kis darab, de annyi hely sincsen. (Arany János) || a. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben) Bizonyos kiterjedésű, bizonyos nagyságú <terület, távolság>. Jókora darab földet bejár. Nagy darab utat megtettek már. Messze az avasba esik a vad állat, Nagy darab helyütt letördeli a nádat. (Arany János) [Jókora] darab földet belát egy torony tetejéről nagyító üvegen emberi szem … (Mikszáth Kálmán) || b. (bizalmas) Nagy darab ember: nagy testű, jól megtermett e. Nagy darab ember volt … nagy és erős, mint egy bika. (Herczeg Ferenc)
9. Színdarab, színpadi mű. A darab vége felé; ® áll a darab; vmilyen darab fut ¬; ® fut a darab; a darabnak nagy sikere van; előadják, betanítják a darabot; ® berendezi a darabot. Egy írótársam … darabot ír a nemzeti színháznak. (Mikszáth Kálmán) Ez a négy főszereplő mozgatja a darab elég gyorsan járó gépezetét. (Ambrus Zoltán) || a. Zenedarab, zenemű. Játszd el ezt a darabot! Rajong a zenéért. Kisebb darabokat máris komponál titokban. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): 1. darabcím; darabdeszka; darabgyártás; darabjegyzék; darabszám; darabszén; 2. bútordarab; dirib-darab; ellendarab; fadarab; földdarab; hegedűdarab; idomdarab; kamaradarab; kasszadarab; kődarab; mintadarab; munkadarab; papírdarab; pénzdarab; rádiódarab; ruhadarab; szalondarab; színdarab; ügydarab; üvegdarab; zenedarab; zongoradarab; zsákdarab.
darabnyi.
