csoportosulás
csoportosulás főnév -t, (-ok), -a
Általában a csoportosul igével kifejezett cselekvés, ill. folyamat; az a tény, hogy vkik, vmik csoportosulnak.
1. Csoport(ok)ba verődés, tömörülés, gyülekezés. A téren, az utcán megkezdődött a csoportosulás. A rendőrség a zavargások miatt megtiltott mindennemű csoportosulást. || a. Ennek eredménye: csoport, tömeg. Nő a csoportosulás; utat tört magának a csoportosuláson keresztül. Szétoszlatták a csoportosulást. Mint egy öklelőző bika, utat vert magának a csoportosuláson. (Mikszáth Kálmán) Kint az udvaron nagy csoportosulás támadt a cseh próféta körül. (Kuncz Aladár)
2. Vhova, vmibe, vki, vmi köré tömörülés, összefogás, összpontosulás. A béke erőinek csoportosulása; a fiatalok szervezeti csoportosulása. || a. (ritka, rosszalló) <Vmely nagyobb szervezetben> a közösség egészétől eltérő jellegű és célú csoport. A pártban nincsen helye semmiféle külön csoportosulásnak vagy frakciónak.
csoportosulási.
