csúszkál
csúszkál [ú v. u] tárgyatlan ige -t, -jon
1. <Személy sima talajon v. jégen szórakozásból> a talpán ide-oda csúszik (1). A gyerekek csúszkálnak a jégen.
2. <Felnőtt ember sima felületen> akaratlanul meg-megcsúszik. Az öreg csúszkálva közeledett a síkos úton. Alig lehet ezen a járdán menni, annyira csúszkál az ember.
3. <Gyermek, mielőtt járni tudna, a térdén, combján, ülepén> ide-oda csúszik (1). A kisfiú nem jár még, de már vidáman csúszkál a szobában.
4. <Sima felületű lejtős helyen> csúszva többször leereszkedik. A lépcső korlátján csúszkál. Fürdő szép leányok, hajladozó testtel, Látszanak csúszkálni a lépcsőkön le s fel. (Arany János)
5. <Tárgy, alkatrész vmely felületen v. vminek belsejében> könnyen ide-oda mozog. Lazán van megerősítve a csomag, csúszkál a csomagtartón.
6. (átvitt értelemben, zene) <Énekes, hegedűs az állandó hangmagasság megtartása helyett a hosszabb hangok képzése v. az egész dallam éneklése, az egész darab játszása folyamán> többször v. rendszeresen magasabbra viszi v. mélyebbre ereszti a hangját; <énekes v. hegedű hangja> többször felfelé siklik v. lejjebb ereszkedik, gyakran ide-oda ingadozva is. Ne csúszkálj ide-oda, énekelj tisztán! Nem biztos a hangképzése, folyton csúszkál. Sokat csúszkál a hangja.
7. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Alantasan hízelkedik, csúszik-mászik (2). Szolgai módon csúszkál vki előtt. Születésétől fogva idegen küszöbökön csúszkálva nevekedett föl. (Táncsics Mihály)
Igekötős igék: elcsúszkál; lecsúszkál; végigcsúszkál.
csúszkálás; csúszkálgat; csúszkáló.
