csúszik-mászik
csúszik-mászik tárgyatlan ige csúszok-mászok, csúszol-mászol; csúsztam-másztam, csúszott-mászott; csúsznék-másznék, csúsznál-másznál, csúszna-mászna; csússzak-másszak, csússzon-másszon (csússzék-másszék)
1. <Állat, ritk. ember> ide-oda fordulva, hol gyorsabban, hol lassabban kisebb-nagyobb felemelkedésekkel csúszik (3–4). Csúszik-mászik a féreg, a hernyó; csúszik-mászik a kígyó a porban. Addig csúszott-mászott, amíg kievickélt a gödörből. Ott a fák alatt a kígyó Csúszik-mászik és sziszeg. (Petőfi Sándor) Képes volt a földön csúszni-mászni, csakhogy meglelje a lepattant kis gombot. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, rosszalló) <Ember> megalázkodva, hízelkedve keresi vkinek a kegyét, jóindulatát. Nem szeretett más előtt csúszni-mászni. Nincsen emberméltóságunk, Mint a féreg csúszunk-mászunk. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: elcsúszik-mászik.
