csusszan
csusszan tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
1. (-t ragos mértékhatározóval is) Hirtelen v. többször egymás után egy keveset csúszik. A szánkó a taszításra egyet csusszant. [Az ős Kaján] Korhely Apolló, gúnyos arcú, Palástja csusszan, lova vár. (Ady Endre) || a. (ritka) Siklik. S már az öregnek a [gép]kocsija csusszan a – csusszan a jól | kövezett uton át. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, ritka) Vhova (be)surran. Óvatosan a szobába csusszant.
Igekötős igék: átcsusszan; becsusszan; belecsusszan; keresztülcsusszan; kicsusszan; lecsusszan; megcsusszan; odacsusszan.
csusszanás; csusszanó.
