csúnyaság
csúnyaság főnév -ot, -a
Általában a csúnya melléknévvel kifejezett tulajdonság; vkinek, vminek csúnya, nem szép volta.
1. Esztétikai szempontból nem tetsző, az ízlést, a szépérzéket bántó tulajdonság; vkinek, vminek ilyen volta. Az arc, a kéz csúnyasága; az állat csúnyasága; hangjának csúnyasága; a lány csúnyasága; a cipő, a ház, a rajz, a ruha, a vidék csúnyasága. Férfiban nem nagy baj a csúnyaság. Csak a csúnyasága, a torzonborz haja, szakálla miatt tetszett [öregnek]. (Mikszáth Kálmán)
2. Vminek a természetes ízlést erősen sértő, visszatetsző v. visszataszító, undorító, utálatos v. rendellenes volta. A betegség, a daganat, a seb, a széklet csúnyasága.
3. (szépítő, eufemisztikus kifejezésként) Undort keltő dolog, tárgy, kül. piszok, szenny, ganaj. Ne turkálj ebben a csúnyaságban! Takarítsd el innen ezt a csúnyaságot! György … és Bors … elragadják a hullát és csúnyaságba … vetik. (Arany János)
4. Vminek kellemetlen, rossz, barátságtalan volta, jellege. Az élet, az idő, az ősz, a világ csúnyasága.
5. Vminek erkölcsi szempontból bántó, visszatetszést keltő, illetlen volta. A beszéd, a káromkodás, a szó, a tréfa, a veszekedés csúnyasága; viselkedésének csúnyasága.
6. Visszatetszést keltő, rút tett, eljárás, viselkedés. Ez csúnyaság volt tőled. Ez csúnyság, szűkkeblűség, érzem. (Tompa Mihály) || a. Durva, trágár, illetlen beszéd. Csúnyaságokat mond.
7. (bizalmas, kedveskedő, tréfás) (Te) kis csúnyaság!: <kisgyermek becéző v. évődő megszólítása, ritk. megnevezése>.
csúnyasági.
