csüng
csüng tárgyatlan ige -tem [e], -ött, -jön; -ni v. -eni [e]
1. <Tárgy> felkötve, felakasztva, ill. vmely részén vhogyan rögzítve, többnyire oldalsó támasz nélkül lóg lefelé. A harang rúdján vastag kötél csüng. Egy hosszú rúdon szép sorban csizmák csüngenek. A falon piros és nemzetiszín szalagok csüngenek. Cserép pipája mindig a szájában csüng. Nem érdeklik a hölgyikék; helyettük a falon három szép macska fényképe csüng. (Gelléri Andor Endre) || a. <Gyümölcs a fán> száránál fogva lóg. Érett almák csüngnek a fán. || b. <Élőlény, főleg állat> vmely tárgyba kapaszkodva lóg v. a talaj fölött kis támasztófelületen tartja fenn magát. Egy denevér csüngött a gerendán. A cirkusz kerítésén és a közeli fákon fürtökben csüngtek a gyerekek. A madárkák csüngnek a setét lombokról; Leszáradt a nóta eltikkadt torkokról. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. Csüng vkin, vmin: többször v. hosszasan kapaszkodik bele vkibe v. ölel át vkit. Vkinek az ® ajkán csüng. Ne engedd, hogy mindig rajtad csüngjön az a gyerek! Ne csüngj örökké a nyakamon!
3. <Ruha, hajzat> rendetlenül lóg. Csüng rajta a ruha. Csüng a haja. Szennyes harisnya lábán, Az is kötetlen csüng bokáira. (Arany János–Shakespeare-fordítás) || a. (ritka) <Elrongyolódott, szakadozott ruhanemű, ill. annak foszlánya, darabja> lelóg. Cafatokban, foszlányokban csüng az inge. Ócska mentéjéről perém [= prém] és paszománt Csüng előre-hátra fülek farkak gyanánt. (Arany János)
4. (ritka) Csügg (2–3). Egész lélekkel a színészeten csüngött. (Táncsics Mihály) Minden szem a polgármesteren csüngött. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: alácsüng; belecsüng; kicsüng; lecsüng.
csüngés; csüngő.
