csuklik
csuklik tárgyatlan ige -ott, (ritka) ..koljék v. ..koljon; -ani
1. <A belégzés zavara folytán> rekeszizma hirtelen, görcsösen összehúzódik, mellkasa megmozdul, s egyidejűleg sajátos, rövid hang keletkezik. Csuklik vmitől; ijedtében csuklik. A beteg állandóan csuklott. Csuklik (, mert emlegetik): <tréfás elképzelés, ill. megokolásként>. Nem csuklottál tegnap? Sokat emlegettünk. S jaj lett volna szegény Piroskának dolga, Ha, míg emlegették, folyvást csuklott volna! (Arany János) || a. (költői) Elcsuklik. Csak az én szegény, bús lelkem repedt el S ha hideg éjek rémét dalsereggel Vágyik elűzni, hangja csuklik, retten. (Ady Endre–Baudelaire)
2. (irányt jelölő határozóval) Csuklik vhová: <személy v. vkinek a feje, végtagja> elerőtlenedve v. rendes helyzetéből kizökkenve, hirtelen esik, rogy v. fordul vhová. Oldalt csuklott a lába. Feje vállára csuklott. A fájdalomnak egy szisszenése nélkül csuklott féltérdre. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elcsuklik; előrecsuklik; hátracsuklik; lecsuklik; megcsuklik; összecsuklik; visszacsuklik.
csuklat; csukló. melléknév
