csücsül
csücsül tárgyatlan ige -t, -jön
1. (bizalmas, gyermeknyelv) <Főként gyermek> vhol ülő helyzetben van, ül, üldögél vhol. Csücsültem nagyanyám udvarában | gyermekéveim szép korában. (Babits Mihály) || a. <Főként gyermek> vhova ül. Csücsülj az ölembe!
2. (tréfás, gúnyos) <Felnőtt> tétlenül ül, nem csinál semmit. Itthon csücsülsz a hamun, mint egy vén asszony. (Mikszáth Kálmán) || a. (bizalmas) Börtönben, rabságban ül. Rajtakapták valami enyves dolgon, és most ott csücsül őkelme a trencséni tömlöcben. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: felcsücsül; lecsücsül.
csücsülés; csücsülő.
