csúcsíves
csúcsíves melléknév [e; cs-í] -en [e] (építészet, művészettörténet)
1. Csúcsívben épített, kiképzett; gótikus. Csúcsíves ablak, boltozat, kapu. Két színültig megrakott ágy állott a csúcsíves toronyszobában. (Krúdy Gyula)
2. (történettudomány) Ilyen építményre jellemző, rá valló. Csúcsíves építkezés, stílus.
csúcsívesség.
