csörtet
csörtet [e] ige -tem, -ett, [e, ë] ..essen [e-ë] (hangutánzó)
1. tárgyas Vmit úgy mozgat, ráz, hogy az csörög. Csörteti a kardját (átvitt értelemben is): fenyegető magatartást tanúsít; (régies) csörteti a bilincset, a láncot. Jöttek Egyszersmind a vér szolgái, … Súlyos kardjaikat csörtetvén a sima pallón. (Vörösmarty Mihály) A lágy szellő … egymáshoz csörteti [az ágakat] … mint halotti váz velőtlen csontjait. (Madách Imre) || a. tárgyatlan Úgy halad, jár, hogy vmi rajta v. a kezében csörög. Hetykén csörtetett kardjával az utcán. Az öreg … élénken csörtetett kardja végével. (Jókai Mór)
2. tárgyatlan (vadászat) <Nagyobb testű vad sűrű növényzetben, erdőben> zörögve sebesen utat tör, előrenyomul. Hallod-e, csörtet a vad, s a lövészt buzdítja lesében. (Arany János)
3. tárgyatlan <Személy rendsz. nehéz testével v. fegyverzetével> akadályon, tömegen keresztültör, ill. zajos mozgással gyorsan halad előre, v. utat tör magának. Előre csörtet a tömegben. Páncéljában az ellenség felé csörtetett. Csörtet amaz után rettenetes Toldi. (Arany János)
4. tárgyatlan (tréfás) Nagy garral, hévvel siet, lohol. Hova csörtetsz olyan nagy lihegve? Jancsika megint ott csörtetett az udvaron. Egy szökkenéssel a lépcsőn termett. (Gárdonyi Géza)
5. tárgyatlan (ritka, irodalmi nyelvben, rosszalló) Tülekedve, másokat nem kímélve érvényesülni akar; törtet. Csörtettek bátran a senkik. (Ady Endre)
Igekötős igék: átcsörtet; becsörtet; elcsörtet; kicsörtet; végigcsörtet.
csörtetés; csörtető.
