csorgó
csorgó melléknév és főnév csurgó (hangutánzó)
I. melléknév
1. Olyan <folyadék>, amely csorog (1). Csorgó izzadság, könny, víz; sebből csorgó vér. Édesanyám sovány arcán és nagy, fekete karikás szemein és csorgó könnyein át … megláttam a legnagyobb rémet, az éhséget. (Móricz Zsigmond) Csorgó nyálával békés borjú | lépdel … szekerünk után. (Radnóti Miklós) || a. Csörgedező <kis folyóvíz>. Csorgó ér, patak.
2. Olyan <tartály>, amelyből vmi (ki)csorog. Csorgó hordó, lábas. || a. Olyan <felület>, amelyen vmi (végig)csorog. Izzadságtól csorgó homlok; csorgó eresz. Zsebkendőjével megtörölte [bortól] csorgó bajuszát. (Kosztolányi Dezső) || b. Olyan <tető házon, (lakó)helyiségen>, amelyen keresztül az eső(víz), hólé becsorog a helyiségbe. Csorgó háztető, tető, mennyezet. Kis … házacska volt, igen ócska s mindenfelé csorgó tetővel. (Móricz Zsigmond)
II. főnév -t, -ja
1. A háztető széle, eresz, ahol az esővíz lecsorog; csatorna, amelyen a víz kifolyik. A csorgó alá áll.
2. (népies) Forrás v. kút, amelyből csövön v. vályún folyik ki a víz, ill. az így alkalmazott cső, vályú. A csorgóból iszik. || a. (irodalmi nyelvben) <Hegyoldalban> apró vízesést alkotó vékony ér. [A patakból] némely ágacska vékony hegyi csurgó alakjában menekül. (Arany János) Kút nincs a városban, csak két csorgó a hegyek oldalán. (Gárdonyi Géza)
3. (népies) Csorgóra áll: <kalap, bajusz> lefelé konyul(ó helyzetben á). Fél bajusza ki volt pödörve, a másik fél csurgóra állt. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): csorgókút.
csorgós.
