csörgedezik
csörgedezik [e-ë] tárgyatlan ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë], (főleg 3. személyben) (választékos) csörgedez [e-ë], csergedez [ë-e-ë] (hangutánzó)
1. <Kis patak, csermely> folydogálása közben a kavicsokhoz ütődve folyamatosan halk, csobogó hangot ad. És az évek múltán a vadonban Domb alatt, hol forrás csörgedez, … Egy jámbornak áll kis kápolnája. (Vörösmarty Mihály) || a. Ilyen hangot adva v. enélkül vékony érben, egyenletesen, fürgén folyik, folydogál. A Piac tér felől végig a Deák Ferenc utca szélén sekély árok húzódik, s abban, mint valamely csermely, friss víz csörgedez. (Nagy Lajos)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Vér> az erekben folyik, áramlik. Magyar vér csörgedezik ereiben; vkinek a ® vére csörgedezik az ereiben.
Igekötős igék: átcsörgedezik; elcsörgedezik; végigcsörgedezik.
csörgedező.
