csordul
csordul tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
1. (választékos) Kicsordul (1–2). Könny csordult a szeméből. Könnye könnye után csordul és egész testét rázzák a belső viharok. (Tömörkény István) Vizsgálni, a vér hogy csordul … (József Attila)
2. Vhova csordul: lecsordul. A padlóra csordult a víz a teli pohárból. Végig a kis ujján a köny földre csordult. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, ritka, irodalmi nyelvben) <Pénz, jövedelem> kis tételekben olykor-olykor jut, kerül. Az ő tüszőjébe is csordul néhány hatos. (Mikszáth Kálmán)
Szólás(ok): ld. cseppen.
Igekötős igék: kicsordul; lecsordul; megcsordul; túlcsordul.
csordulás; csorduló; csordult.
