csorbul
csorbul tárgyas ige -t, -jon
1. (rendsz. határozóval) (ritka) Csorbul vmi: vmely eszköznek az éle v. edénynek a széle csorbává válik. A kemény, köves földben a kapa gyorsan csorbul. Egész váradban egy cserép sem csorbul. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) <Szellemi, társadalmi érték> teljességéből veszít, csökken. Becsülete, függetlensége, hírneve, tekintélye csorbul.
Igekötős igék: elcsorbul; kicsorbul; megcsorbul.
csorbulás; csorbuló; csorbult.
