csonkol
csonkol tárgyas ige -t, -jon
1. (orvostudomány) <Emberi végtagot v. abból egy részt> műtéttel eltávolít; amputál. A lábat csonkolni kellett. Csonkolták a karját.
2. (kertészet) Csonkol vmit: vmely fának, bokornak a koronáját folyamatosan nagy mértékben visszavágja. Most csonkolják a sétaút fáit.
Igekötős igék: lecsonkol.
csonkoló; csonkolt.
