csombók
csombók főnév -ot, -ja (népies)
1. Csomó (1), bog; csimbók (2). Csombókot kötött az ostorra, a cérna végére. Nyakravalójának a csombókja hátul lógott ki a nyakából. (Jókai Mór)
2. Összeragadt v. összegubancolódott szálas anyag, kül. haj- v. szőrcsomó; csimbók (1). Ez lenne az, ez a süppedt … dívány, amelyből csombókban lóg ki a tengerifű? (Kosztolányi Dezső)
3. (tréfás) Apró termetű ember, rendsz. férfi. Mit akar itt ez a kis csombók?
csombókol; csombókos.
