csodatevő
csodatevő melléknév (ritka, irodalmi nyelvben) -n csodatévő
1. (vallásügy) Olyan <személy, tárgy, érzés, lelki tartalom>, aki, amely <a vallásos hit szerint> csodákat (1) tud v. szokott tenni, ill. előidézni. Csodatevő próféta; csodatevő ereklye, forrás; csodatevő erő, hit, varázsige. A szentképek megfosztatnak csodatevő erejüktől. (Jókai Mór) Van itt a füzesekben egy csodatévő Mária-kép, amely már nagyon sokban megsegítette a környék lakosságát. (Krúdy Gyula)
2. (túlzó) Rendkívüli, csodálatos, gyógyító, jótékony hatás előidézésére képes. Csodatevő fű, gyógyszer, napfény, orvos, szeretet. Márciusi Nap, nagy a te verésed, | Csodatevőn szép te megérkezésed. (Ady Endre)
csodatevői.
