csodás
csodás melléknév -an, -abb, (népies) csudás
1. Csodálatos (1–3). Csodás hatású; csodás mérkőzés, tünemény; csodás hangja van; csodás idő van; csodásan játszik. Kedélyed gyermek, szíved asszony és A lelked férfi, te csodás mesés Teremtmény. (Petőfi Sándor) Itt az ég a földet éri … Minden oly csodás, tündéri. (Vajda János) Várunk a csendes félhomályban Valami csodás balzsamot. (Ady Endre) Örvény – ez a szó | a mesékbe vitt, oda, ahol a jó | tündér lakott … s a csodás | királylány. (Szabó Lőrinc)
2. (irodalomtudomány) Csodás elem: <irodalmi mű cselekményében szerepet játszó> természetfölötti személy v. erő. Az eposzban gyakran alkalmazunk csodás elemeket.
