csivitel
csivitel [ë] tárgyatlan ige -t, jen [ë] (hangutánzó szó)
1. <Madár, főleg kisebb, nem éneklő madarak csoportja> magas hangon, zajosan, össze-vissza zsibongva szól; csipog, csiripel. Csivitelnek a fecskék, a verebek.
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Ember, főleg nő v. gyermek> hangosan, élénken, szünet nélkül csacsog; csevetel. Lányok, ne csiviteljetek már annyit!
csivitelés; csivitelő.
