csitt
csitt mondatszó és főnév
I. mondatszó (ismételve is, ilyenkor nyomatékosabb)
1. (bizalmas) <Csendet parancsoló, főleg a beszéd folytatását eltiltó, rendreutasító szóként:> hallgass(atok)! csend legyen! Csitt (egy) szót se többet! Szólj, te szürke, szólj, te ráró. – Béka, csitt! vagy hasba rúglak! (Vörösmarty Mihály) Ki mer moccanni és morogni, hogyha | Kompolti Péter ezt kiáltja: csitt! (Petőfi Sándor) Ágnes asszony, mit mos kelmed? | „Csitt te, csitt te! csibém vére Keveré el a gyolcs leplet.” (Arany János) Gergő sivalkodik. – Csitt! – mondja a török előkapva a dákosát. (Gárdonyi Géza) –11 (ritka) Csitt vmiről! De szűnj meg kis lantom, csitt a császárokról! | Elszakad a húrod, ne szólj nagy dolgokról. (Csokonai Vitéz Mihály) –12 (ritka) Csitt vmivel: hallgass (el), ne beszélj róla! Magyar költő, csitt a váddal! | Szépen fognak eltemetni. (Reviczky Gyula) || a. (költői) <Főleg lírai versben, drámában: a költőnek v. a szereplőnek önmagához szóló figyelmeztetése, hogy hallgasson, v. hogy a figyelmet vmi váratlan eseményre, fordulatra terelje.> Megálljatok, tolvaj gazemberek! | Égesd meg őket, hold, temesd el, éj! | De csitt! ne hallja senki szavamat. (Vörösmarty Mihály) || b. (bizalmas) Másoknak ne beszélj(en) a dologról! Jöjjön el estefelé. Lesz egy poharacska bor is. Aztán csitt. (Tolnai Lajos) –b1 Csitt vmiről: Sok aggódásunk volt a napokban, komoly szülei gondok … de erről csitt. (Arany János) Kolduljatok, kaptok még, … Csirip, csirip, csip. | Hanem rólam csitt! (Móricz Zsigmond) || c. <Síró gyermek v. nő csillapítására.> Csitt, csitt, elég lesz a sírás. (Csiky Gergely) || d. <Zajjal, lármával járó tevékenység abbahagyására való felszólításként.> Csitt! ne zörögjön most, éppen csak most aludtak el [a vendégek]. (Jókai Mór) || e. <A beszéd halkítására való felszólításként.> Akkor meg kell őt ölni. – Csitt! halkabban beszélj. Még a virágok se hallják meg, amid mondasz. (Jókai Mór)
2. (költői) <Nyugtalanság, felindultság, indulat csillapítása közben használt csendesítő szóként.> Csitt, csitt, szívem. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Csitt balga szív s te dőre ajk, Ki ne magyarázd a sohajt. (Vargha Gy.)
II. főnév -et [ë] (személyragos alakban nem haszn.)
1. (népies, régies) Csitt a neved!: hallgass! neked nincs jogod (köztünk) beszélni! Feleségem hallgass, … Mert a te neved Csitt. (népköltés) A grófok … parancsoltak, a papság neve Erdélyben csitt volt. (Tolnai Lajos)
2. A csitt szó mint hallgatást parancsoló szó. Ura fölemelvén ujját egy hadk csitt-el hallgatást parancsol. (Jósika Miklós)
