csiszolt
csiszolt melléknév -an, -abb
1. Csiszolással simává, fényessé tett, ill. a kívánt alakúra formált <anyag, tárgy>. Csiszolt acél, tükör. Előttök egy vitéz jelent meg, Fegyverkezve talpig vérttel és páncéllal, Sima csiszolt vassal. (Arany János) || a. Olyan <használati v. dísztárgy>, amelyet csiszolással díszítettek, amelybe vmilyen mintát alkotó bemélyedéseket csiszoltak; metszett. Csiszolt ólomkristály, üveg, váza.
2. (történettudomány) Csiszolt kőkorszak: az őskornak az a szakasza, melyben az ősember már csiszolással tökéletesítette kőszerszámait.
3. (átvitt értelemben, választékos) Kiművelt, a társadalmi érintkezésben és remekműveken kifinomodott; választékos. Csiszolt elme, ízlés, modor, stílus. || a. Kül. formai szempontból nagy műgondra valló <művészi alkotás>. Csiszolt szonett. Sötét az alaptónus, … de a fanyar levegőbe mégis diadalmasan emelkednek küzdelmek emlékei, … egy szonett …, kis csiszolt versek fakó pompája. (Kosztolányi Dezső)
csiszoltság.
