csiszolatlan
csiszolatlan melléknév -ul, -abb
1. Csiszolás előtti állapotban levő, még nem csiszolt <érdes, durva felületű anyag, tárgy>. Csiszolatlan gyémántkő, kardpenge.
2. (történettudomány) Csiszolatlan kőkorszak: az őskornak az a szakasza, amelyben az ősember még nem tökéletesítette kőszerszámait csiszolással.
3. (átvitt értelemben, ritka) Modorát, műveltségét tekintve nem eléggé finom, nem eléggé kulturált <személy>; bárdolatlan, faragatlan. Csiszolatlan ember; csiszolatlan gyémánt ¬. || a. (átvitt értelemben, választékos) Ilyen személyre valló, tőle származó. Csiszolatlan elme, ízlés, modor.
csiszolatlanság.
