csiszol
csiszol ige -t, -jon
1. tárgyas Csiszol vmit: vmely anyagnak érdes v. egyenetlen felületét folyamatosan egyenletesre, simára, fényesre dörzsöli, simítja. Gyémántot, üveget csiszol; a pohár szélét csiszolja; fényesre, gömbölyűre, simára csiszol vmit. || a. (tárgy nélkül) Csiszolókoronggal, csiszolópapírral, csiszolóvászonnal, habkővel, homokkal, horzsakővel, olajjal csiszol. || b. tárgyas <Fémtárgyat> csiszolópapírral rozsdafoltoktól folyamatosan megtisztít; fényesít. Kést, pengét csiszol. || c. tárgyas Vmely egyéb célú működésének hatásával előidézi, hogy vmely felület sima legyen. Az autók gumiabroncsai fényesre csiszolták az aszfaltot.
2. tárgyas (ritka) Vmit nagyobb felületen súrol. A kocsi tengelye csiszolta a kőfalat.
3. tárgyas (átvitt értelemben) <Értelmet, kifejező eszközt> folyamatosan finomabbá, hajlékonyabbá tesz. Az írók és a költők fáradhatatlanul csiszolták nyelvünket. A rendszeres gondolkodás csiszolja az agyat, az elmét. || a. tárgyas (átvitt értelemben) Vki, vmi sokat csiszol vkit v. vkin: vkinek a fellépését a társadalmi szokásoknak megfelelőbbé formálja.
Igekötős igék: kicsiszol; lecsiszol; összecsiszol; végigcsiszol.
csiszolgat; csiszolható.
