csíptető
csíptető [í-e v. i-e] főnév -t, -je [e]
1. (műszaki nyelv) Általában fémből készült, kétágú kisebb fogó, nagyobb csipesz. A műszerész csíptetőjével megfogta az apró csavart. || a. (orvostudomány) Sejtszövetek óvatos megfogására alkalmas sebészeti eszköz, csipesz. Horgas csíptető. || b. Csípővas.
2. (választékos) Szár s gyak. keret nélküli szemüveg; csíptetős szerkezettel az orr tövére erősítve viselik; cvikker. Orrára helyezte csíptetőjét. Szemein csíptető kacérkodott. (Mikszáth Kálmán) Orrán csíptetőt viselt, a bandzsal szeme miatt. (Kosztolányi Dezső)
3. A női haj bodorítására haszn. fodrászati eszköz. Csíptetővel hullámosította a haját.
4. Egyes tárgyak rögzítésére, kül. kimosott ruhaneműnek a szárítókötélhez való erősítésére való, rendsz. rugós, rugalmas v. szétnyitható fa- v. fémeszköz. Csíptetővel szorítja le a kimosott fehérneműt, az abroszt, a nyakkendőt.
csíptetős.
