csípős
csípős melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Olyan <állat, főleg rovar>, amely szájával, csőrével, fullánkjával csípni, csipkedni szokott. Csípős bogarak, méhek; csípős a gúnár, a lúd. Ma csípősek a legyek, eső lesz. || a. Szőrszerű szálaival a bőrön maró hatást okozó <növény>. Csípős csalán.
2. A nyelvet, ínyt kissé maró hatásával izgató. Csípős bors, dohány, íz, murci, must, orvosság, paprika, sajt, túró. Egy öblös kobak kínálkozék a kora szüretnek már csípős nedvével. (Vörösmarty Mihály) || a. (gyermeknyelv, tréfás) Csípős víz: szódavíz v. szénsavat tartalmazó ásványvíz.
3. <Alacsony hőmérséklete miatt> metsző, szúró fájdalmat okozó. Csípős idő, levegő. Csipős szél lengette a síri füveket. (Petőfi Sándor) Vörösre mart a csípős hideg minden orrt és minden arcot. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) Vkinek az elevenjére tapintó, kellemetlen, bántó, sértő. Csípős célzás, gúny; csípős megjegyzést tett; csípős a nyelve: szeret csipkelődni. Beszélj egyébről … Ez csipős volt, | És fojtós mint a vackor. (Vörösmarty Mihály) Etel … érdeklődéssel hallgatta szellemes és csípős megjegyzéseit. (Herczeg Ferenc)
