csipkéz
csipkéz tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë]
1. (régies) <Ruhadarabot, kelmét> csipkével beszeg, díszít. Ingujjat, zsebkendőt csipkéz; csipkézi a fejkendőt, a terítőt.
2. <Papír, szövet szélét> fűrészfog alakúra vagdalja. A papír szélét ollóval csipkézi.
3. Rovátkolással díszít. A fal párkányát csipkézi. || a. (műszaki nyelv) Rovátkol, hornyol. Csipkézi a fémlemezt.
4. (választékos) <Partot> sűrű bevágásokkal folyamatosan tagolttá, zegzugossá tesz. A partot mélyen benyúló öblök csipkézik.
Igekötős igék: felcsipkéz; kicsipkéz; körülcsipkéz.
csipkézés; csipkézett; csipkéző.
