csipkés [1]
csipkés [1] melléknév -en, -ebb [e, e]
1. Csipkével [1] (1) díszített <tárgy>. Csipkés ing, kendő, ruha. [A bölcsőben] csipkés vánkosokban, kipirult arcocskákkal aludt a gyermek. (Mikszáth Kálmán) A finom, csipkés első osztályú kupéban öten utaztak. (Hunyady Sándor) A szoba déli fala mellett állott a fiókos sublót, rajta csipkés fehér terítő. (Nagy Lajos)
2. (ritka) Olyan <eszköz, ill. hely>, amelyben csipkét tartanak, ill. ahol csipkét árusítanak. Csipkés bolt; csipkés doboz.
3. Szabálytalanul hullámos, zegzugos <széle, határvonala vminek>. Csipkés part; csipkés szélű papír. || a. Csipkézett, fogazott szélű <növényi levél>. Kerek a káposzta, csipkés a levele. (népköltés) A bazsalikom csipkés levelét Ujjheggyel gyöngéden megdörzsölöm. (Tóth Árpád) Működtek a finom permetezők, a gálicos lé azúrjával hintve meg a csipkés leveleket. (Babits Mihály)
4. Áttört, recés mintájával a csipkére emlékeztető <tárgy>. Csipkés párkány, rácsozat.
5. (ritka, bizalmas, tréfás) Rojtos, kirojtosodott. Csipkés kabátujj; ruhájának csipkés lett a széle.
csipkésség.
