csimbók
csimbók főnév -ot, -ja
1. Összeragadt v. összegubancolódott szálas anyag, kül. haj- v. szőrcsomó; csombók (2). Csimbókokban lóg a haja. || a. (régies) <Hosszú nyíratlan férfihajból> feltűzött v. felkötött csomó. Csimbókba köt v. kötöz vmit. Most én csimbókba kötözve Fürtjeit … A korhelyt fogadott apjának visszabocsátom. (Fazekas Mihály) A kocsisnak megrázták a csimbókját, hogy kimenjen az álom a szeméből. (Jókai Mór) || b. (ritka) Ló sörényébe kötött csomó. Sörényének egy-egy csimbókja … [a kopó] fogai közt maradt. (Jókai Mór) || c. Vmely hosszú szőrű állat (kutya, farkas, medve, róka stb.) hasán v. lábán lógó, szőrére ragadt sár, piszok.
2. (népies) Bog, csomó v. görcs, ritk. bojt; csombók(1) Köss csimbókot a zsineg végére! Csimbókot köt a zsebkendőjére.
csimbókol; csimbókos.
