csillan
csillan tárgyatlan ige -t, -jon (csak 3. személyben) (választékos)
1. <Gyengébb, reszketeg fény> egy pillanatra a néző szemébe sugárzik. [A lég] Csillan imitt-amott repeső bogárral. (Arany János) || a. <Ilyen fény> visszaverődik vmin. A lenyugvó nap utolsó sugarai csillantak a habokon. Lámpák fénye csillant a tócsákban.
2. <Sima felületű, fénylő tárgy, test> mozgásával a ráeső tompa, lágy, reszketeg fényt egy pillanatra a néző felé veri vissza v. szórja szét. Könny csillan szemében. Ezüstös harmat csillant a füvön. Kard éle csillan. (József Attila)
3. <Szem, tekintet vmely kellemes érzés, öröm, érdeklődés, vidámság kifejezéseként> hirtelen megélénkül, egy pillanatra melegen, lágyan, elevenen felragyog. Nagyot csillant a szeme, mikor az utazásról kezdtem beszélni. || a. <Szem, tekintet vhova, vmely irányba> vidám elevenséggel, de lágyan vetődik. Félig húnyt pillái alól felém csillant a tekintete.
4. <Vmely fénylő, csillogó dolog, tárgy vki előtt> hirtelen, váratlanul feltűnik, előbukkan. A domb tetején elénk csillant a folyó. Egy bútor görbe lába | ernyős lámpám világa alól | csillan. (Radnóti Miklós) || a. (átvitt értelemben) <Kedvező, kellemes dolog, hír, lehetőség vki előtt, vkinek a tudatában> hirtelen feltűnik, fölbukkan. Egy jobb élet reménysugara csillant felénk.
Igekötős igék: átcsillan; előcsillan; felcsillan; kicsillan; megcsillan; összecsillan; visszacsillan.
csillanás; csillanó; csillant.
