csillagzat
csillagzat főnév -ot, -a (-ja)
1. (elavulóban) Csillagkép. || a. (régies, irodalmi nyelvben) Csillag. Csendes tiszta éjeken Föltünnek a dicső csillagzatok. (Vörösmarty Mihály)
2. (irodalmi nyelvben, elavulóban) <A csillagjóslásban> olyan égitest v. égitestcsoport, amelynek – babonás hit szerint – az ember sorsára döntő hatása van. Jó, rossz, szerencsétlen csillagzat; rossz csillagzat alatt született: semmiben sincs szerencséje; üldözi a balszerencse; szerencsés csillagzat alatt született: mindenben szerencséje van; szerencse fia. Gazd’ uramnak ugy is rossz a csillagzatja, Hát még … de legyen meg isten akaratja. (Petőfi Sándor)
3. (átvitt értelemben, elavulóban) Sors, végzet. Bízott jó csillagzatában. Rábíztam magamat jó kardomra és jó csillagzatomra. (Jókai Mór)
