csikorgó
csikorgó melléknév és főnév (hangutánzó)
I. melléknév
1. Olyan, ami csikorog (1), ill. csikorogni szokott. Csikorgó ajtó, csizma, fék, fogak, kerék, szélkakas, zár. A főnök le-föl sétált csikorgó gombos cipőjében. (Kosztolányi Dezső) || a. (választékos) Csikorgáshoz hasonló <hangjelenség, ill. hangérzet>. Csikorgó hang: (átvitt értelemben is) érdes, kedvetlenségre valló emberi h. Közbehallott [= közben hallatszott] néha egy csikorgó nyögés. (Arany János)
2. Olyan <időjárás, időszak>, amikor igen nagy hideg van, olyan hideg, mint amikor a hó csikorog a talpunk alatt. Csikorgó hideg, tél; csikorgó januári időben; csikorgó téli napon; csikorgó decemberi este; csikorgó éjszaka. Mátyás király … csikorgó fényes téli napon bevonult az agg székvárosba. (Jósika Miklós) [A férj] másnap éjjel csikorgó hidegben ott termett a várkapunál. (Mikszáth Kálmán)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Nehezen, nehézkesen mozgó. Az öreg úr … csikorgó térdekkel kelt fel csikorgó karszékéből. (Jókai Mór)
4. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Nehézkesen haladó, ügyetlenül megszerkesztett <vers, versforma>. Csikorgó hexameter. Láttuk felsarjadzani … Zalán futása nyomán a csikorgó hatosokban írt hőskölteményeket. (Arany János)
II. főnév -t, -ja (cipészipar) Csizma, cipő talpbélése alá csikorgó hang adása végett beillesztett kiszárított bőr.
