csiklandoz
csiklandoz tárgyas ige -tam, -ott, -zon, (ritka) csiklándoz
1. Vkit csiklandoz v. vkinek vmely testrészét csiklandozza: különösen érzékeny helyén bőrét többször könnyed, futó érintéssel ingerli, s ezzel izgató, bizsergő, viszkető érzést kelt benne, amely többnyire rángatózó mozdulatokra és nevetésre késztet vkit. Csiklandozza vkinek a derekát, hóna alját, nyakát, talpát, tenyerét, vékonyát. Az ujjai hegyével folyvást csiklandozta a tenyeremet. (Jókai Mór) Megérem, hogy Ferencet mondja majd a férfiak ideáljának – szólt most Vilma kisasszony, mintha valami csiklandozta volna. (Krúdy Gyula) || a. (ritka) <Vmely testrészt vmely belső folyamat> viszkető érzésre ingerel. A nátha csiklandozza az orromat. || b. (átvitt értelemben, tréfás) <Hegyes tárggyal> ingerelve szurkál, döfköd, piszkál vkit. A sánta szabó oldalait acéllal akartad csiklandozni. (Vörösmarty Mihály) Tréfás gyilkosok csiklandozták, S meghalt komoly, büszke fővel. (Ady Endre)
2. (átvitt értelemben) <Inger vkinek vmely érzékszervét> kellemes izgalomba hozza; kellemesen hat rá. Ételszag csiklandozza az orrát. Finom ételek, remek borok íze csiklandozta az ínyét.
3. (átvitt értelemben) <Érzelem, vágy, érzelmi hatás> rendsz. kellemes izgalomba hozva arra ingerel, késztet vkit, hogy vmely vonatkozásban kitegyen magáért, vmit elérjen, megszerezzen v. (meg)tegyen. Csiklandozza a hiúság, a nyereség vágya, a siker reménye. Valami veszedelmes kíváncsiság csiklandozott. (Jókai Mór) A harmadik pohárnál elkezdte csiklandozni a közlékenység. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) <Vkinek vmely indulatát, vágyát> felkelti, és huzamosabb időn át ingerli; izgat. Vmi csiklandozza vkinek a becsvágyát, érzékenységét.
Igekötős igék: felcsiklandoz; kicsiklandoz; megcsiklandoz; összecsiklandoz; visszacsiklandoz.
csiklandozás; csiklandozgat; csiklandozó; csiklandozott.
