csiklandós
csiklandós melléknév -an, -abb, (régies) csiklándós
1. A csiklandozásra érzékeny, arra izgalomba jövő, a csiklandozást nehezen tűrő. Csiklandós gyerek, hónalj, nyak, talp, tenyér. Nem vagyok csiklandós. Én oly csiklándós szamár vagyok, hogy mihelyt a szakállam viszket, mindjárt vakarnom kell. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. (ritka) Csiklandó érzést okozó. Hop! leszálltam, itt vagyok, Ej! beh csiklandós fü ez. (Vörösmarty Mihály)
3. (átvitt értelemben) Kényes, nem várt fordulatokat, veszélyt is magában rejthető. Csiklandós dolog, helyzet, kérdés, probléma, téma. Csiklandós portéka a te barátságod. (Arany János) A város tanácsának valami csiklandós izenete volt a basához. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Kisebb nemi izgalmat okozó, pajzán, sikamlós <beszéd, ritk. látvány, helyzet>. Csiklandós kifejezés, történet, vicc.
csiklandósság.
