csikar
csikar ige -t, -jon
1. tárgyas (csak 3. személyben) <A gyomrot, belet> görcsös fájdalommal szorítja, benne csavaráshoz hasonló fájdalmat okoz. Éretlen gyümölcsöt evett, az csikarja a hasát; a gyomromat úgy csikarja valami. || a. tárgyatlan (gyak. határozatlan alannyal) [Mi bajod?] – Itt csikar a hasamban. Csikar még? Csikar egy szél köldököm körül. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. tárgyas (tájszó) Vmi közé, vhova szorít, összeszorít v. csíp vmit. Csikarja a fogát; csikard!: <kutyauszító kifejezésként>. || a. tárgyas (tájszó) Karmol, horzsol.
3. tárgyas (átvitt értelemben, elavult) Csikar vkitől vmit: erőszakkal megszerez; kicsikar. Áldást, így szólasz, ne csikarjunk … | A kicsikart áldás nem lehet üdvöt adó. (Vörösmarty Mihály)
Igekötős igék: kicsikar.
csikargat; csikaró.
