csévélő
csévélő melléknév és főnév (szövőipar)
I. melléknév Olyan <személy>, aki éppen csévél, ill. aki csévéléssel foglalkozik. A selymet csévélő munkás. || a. Olyan <eszköz, gép>, amellyel csévélnek. A pamutot csévélő gép. || b. Olyan <hely, helyiség>, ahol csévélnek. Csévélő műhely.
II. főnév -t, -je [e]
1. Csévélő személy. A csévélők közül ketten hiányzanak.
2. Az az eszköz, amellyel csévélnek. A csévélő jól működik.
3. Az a hely, ahol a csévélés műveletét végzik. A csévélőben dolgozik. || a. Az itt dolgozók összessége. A csévélő egyszerre ebédel.
Szóösszetétel(ek): csévélőgép; csévélőmunkás; csévélőnő.
