cserepes
cserepes [e-e-e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e]
1. (Tető)cseréppel fedett, borított <épület v. ennek része>. Cserepes ól, tanya, tető. Látok cserepes épületeket lángba borulni. (Arany János) Más cserepes ház csak kettő állt még a faluban. (Gárdonyi Géza)
2. Virágcserépben tartott <növény>. Cserepes virágok. Megmosták az utcára nyíló ablakokat …, friss, cserepes virágokat raktak ki. (Kaffka Margit) Cserepes virágok között … leánygyermek játszadozott. (Kuncz Aladár)
3. Tartós szárazságban v. esőzés után hirtelen keletkező melegtől, széltől a felületén megkérgesedett és felrepedezett <föld>. Cserepes talaj. Mind cserepes lesz a föld … csak már megállna ez a szél. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Kiszáradt és felrepedezett hámrétegű, érdes <testrész, főként száj>. Szája vérszegény és cserepes. (Kosztolányi Dezső) Az ajka színtelen, cserepes, csak a szemei csillognak … lázasan. (Gelléri Andor Endre)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. A háztetőt cserepező, tetőfedő iparos. A cserepes zsákvászonba burkolt lábbal jár a háztetőn.
2. (tájszó) Cserépedényeket készítő iparos; fazekas, gelencsér. A sárospataki cserepesek szép korsókat árultak.
Szóösszetétel(ek): cserepesmester; cserepesmunka.
