cserebere
cserebere [e-e-e-e] főnév ..rét, ..réje [e] (bizalmas)
(Főleg apróbb, nem sokat érő) tárgyaknak gyakori, állandó, sűrű cserélgetése. Az óraközi szünetekben folyt a cserebere. A hadifogolytábor lakói közt örökös volt a cserebere. Az iskolában megtiltották a csereberét. Két, három … évig kell folytatni a csereberét … s a vagyon meg van mentve. (Vas Gereben) || a. (bizalmas, rosszalló) Személyeknek v. dolgoknak ismételt, gyakori váltogatása. A külügyi szolgálatban szokás volt a személyi cserebere. Mindenki tartsa meg a helyét. Fölösleges a sok cserebere! || b. <Tárgyak elcserélésekor szokásos gyermekmondóka kezdőszavaként.> Cserebere fogadom, Többet vissza nem adom.
