csepű
csepű [csëpű v. csëpü] főnév -t, -je [e]
1. A kender v. len gerebenezésekor keletkező hulladék; a gerebenben maradt, értékesebb fonal készítésére nem alkalmas, kuszált szösz, kóc. Vmely rést csepűvel eltöm. A puska a falra fektetve, fölporozva, lövésre peckelve, ronggyal, csepűvel takarva, hogy harmat ne érje. (Gárdonyi Géza)
2. (tájszó) Apró, vékony szálú kender (a kenderföldön).
3. jelzői használat(ban) (átvitt értelemben, ritka) Kócos, rendetlen, gubancos <haj>. Csepű haját zsírral … keni. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): csepűfonál; csepűhulladék; csepűkanóc; csepűköteg; csepűmadzag; csepűostor; csepűvászon.
csepűs.
